Az öreg áll a parton,
egy csendes alkonyon.
Tengeri szél arcát
fújja, s nézi a láthatárt.
Vihar tépte sziget,
mindegy tél vagy nyár,
Kopott horgonycölöp, s
egy névtelen hajó.
Az ismeretlen száműzött
tengere parttalan.
Ki a jelzőtüzet
gyújtja, a világ végi fényt.
Mutatja az utat,
szívükben reményt gyújt,
Azoknak, kik messzi földről
haza tartanak.
A rég elfeledettnek egy
világ végi fény.
A láthatár zokog.
Könnyet, mit rég ő hullatott.
Az albatrosz szárnyalva
ábrándot küld rá,
Melyben nem volt a
világ számára eltűnt:
Hercegnő toronyban,
gyermek a mezőn.
Az Élet megadta neki az
Éden szigetét.
Szerelme már csak
emlék, egy árny a homályban.
Vitorlát bont utószor,
s végleg búcsút mond.
Horgonyt dob a vízbe, a
mélyben le nem ér,
Még fű tapad lábaira, s
mosolya elhal.
A rég elfeledettnek egy
világ végi fény.
A láthatár zokog.
Könnyet, mit rég ő hullatott.
Oly réges-rég…
Oly réges-rég
A rég elfeledettnek egy
világ végi fény.
A láthatár zokog.
Könnyet, mit rég ő hullatott.
Oly réges-rég…
EREDETI DALSZÖVEG
The Islander
An old man by a seashore
At the end of day
Gazes the horizon
With seawinds in his face
Tempest-tossed island
Seasons all the same
Anchorage unpainted
And a ship without a name
Sea without a shore for the banished one unheard
He lightens the beacon, light at the end of world
Showing the way lighting hope in their hearts
The ones on their travels homeward from afar
This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind long ago
The albatross is flying
Making him daydream
The time before he became
One of the world's unseen
Princess in the tower
Children in the fields
Life gave him it all:
An island of the universe
Now his love's a memory
A ghost in the fog
He sets the sails one last time
Saying farewell to the world
Anchor to the water
Seabed far below
Grass still in his feet
And a smile beneath his brow
This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind so long ago
At the end of day
Gazes the horizon
With seawinds in his face
Tempest-tossed island
Seasons all the same
Anchorage unpainted
And a ship without a name
Sea without a shore for the banished one unheard
He lightens the beacon, light at the end of world
Showing the way lighting hope in their hearts
The ones on their travels homeward from afar
This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind long ago
The albatross is flying
Making him daydream
The time before he became
One of the world's unseen
Princess in the tower
Children in the fields
Life gave him it all:
An island of the universe
Now his love's a memory
A ghost in the fog
He sets the sails one last time
Saying farewell to the world
Anchor to the water
Seabed far below
Grass still in his feet
And a smile beneath his brow
This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind so long ago
so long ago