Utolsó falevél
Áll egy fa a mező közepén,
Ágait tűzi a nap.
Ezernyi levél-lombjával,
S a világ csak most ébredt fel.
Itt van ismét, a kikelet
Temérdek rügy és virág
Ígérete a jövő napjainak,
És új élet van már mindenütt.
Nézd az utolsó levelet,
Ahogy fújja a szél!
Remegve fogódzik, ahogy tud
Félve az ismeretlentől.
Hamar nyárra váltott a tavasz,
Soha nem tagadta,
Mennyire szerette otthonát,
Odafenn az ég és föld között.
Még lebegve a nyári szellőn
Maga volt a Paradicsom
De a nyár őszbe fordult,
S az ősz is jégbe fagyott már.
Refr
Az aratás arany napjain
Minden levél rőtbe vált,
Táncolva az őszi szélben,
Mint drótkötélen egy hercegnő.
Egymásután a lágy fényen át
Keringnek a föld felé
Sodródva a szél szárnyán,
Hangtalan tűnnek el.
Nézd az utolsó levelet,
Ahogy fújja a szél!
Remegve fogódzik, ahogy tud
Félve az ismeretlentől.
Az utolsó levél feladta,
Ahogy fújta a szél,
Szorosan fogta, s mit tehetett,
Elengedte végül.
EREDETI DALSZÖVEG
The Last Leaf
There's a tree in an open field
Branches reach for the sun
With the green of a thousand leaves
And a world that has just begun
The springtime is here again
Buds and blossoms abound
Promises of future days
And new life that is all around
See the last leaf shivering
As the winds did blow
Holding tight to what she knew
For fear of the unknown
Soon the spring turned to summertime
She could never deny
How she loved her home up there
In between the earth and sky
Still to drift on a summer breeze
Was to taste paradise
But that summer would turn to fall
And the autumn would turn to ice
Refr
In the harvest of golden days
Leaves were turning to fire
Dancing upon the autumn breeze
Like a princess on the high wire
One by one through the dancers dove
Spiralling to the ground
Carried off on a winter wind
Disappearing without a sound
Refr
So the last leaf took flight
As the winds did blow
Holding tight to what could be
Finally letting go
