Vihar
Állok a parton, ég alatt imádkozva,
Mondván többet, hogy tudjam, miben higgyek.
Ez a hazám, hol megöregszem, most már.
Csak tovább
Az ösvényt járva látom mind az öreg fákat,
Ismerve magam, megtanulnom miben higgyek.
Otthonom ez, hová már mostantól tartozom.
Csak tovább.
Otthonom ez, hol megtudom, ki vagyok,
Lásd hazám, mindig több nekem.
Itt maradok, csak érezd lelkem.
Ne félj soha a vihartól,
És ne sírj már soha többé!
A lépcsőn mászva, érzem múltam, kegyem,
Ugyanazon köveket, földeket, s zord emlékeket.
Ez otthonom, hol megöregszem.
Otthonom ez, hol megtudom, ki vagyok,
Lásd hazám, mindig több nekem.
Itt maradok, csak érezd lelkem.
Ne félj soha a vihartól,
És ne sírj már soha többé!
Soha többé!
EREDETI DALSZÖVEG
SILVER LAKE By Esa Holopainen – Storm
I stand on the shore, praying under the sky,
Telling me more to know what should I believe.
This is my home, where I will grow old from now.
On and on
Walking through path and seeing all these old trees,
Knowing myself, and learn what to believe,
This is my home, where I will belong from now.
On and on
Here my home where I learn who I am,
See my home there is always more
Feel my soul, and I stay in here.
Don’t You ever fear the storm
Don’t You ever cry no more.
I climb up the stairs, seeing my past and my grace,
Feeling same stones and fields and bleak memories.
This is my home, where I will grow old.
Here my home where I learn who I am,
See my home there is always more
Feel my soul, and I stay in here.
Don’t You ever fear the storm
Don’t You ever cry no more.
No more
