War of the Worlds - Jeff Wayne - Musical
2. tétel
Horsell Common And The Heat Ray
A musical egyik legnyugtalanítóbb tétele. Ha az első részben Jeff Wayne felépítette a közelgő katasztrófa előérzetét, akkor itt a rémálom valósággá válik. És zeneileg is egészen más eszközökkel dolgozik. Az emberi kíváncsiság halálos csapdává válik.
A tétel elején egy mély, makacs basszusmotívum hallható. Ehhez különös, fémes, kaparó hangok társulnak, mintha valami hatalmas szerkezetet nyitnának ki. Ez nem véletlen: Jeff Wayne a henger fedelének lecsavarodását hanghatásokkal is érzékeltette. A leírások szerint két lábas edény összedörzsölésével hoztak létre egyes különös hangokat. Zseniális megoldás, mert nem egyszerűen azt halljuk, hogy „kinyílik valami”. Szinte fizikailag érezzük a súrlódást, a fémet és a szerkezet nehézkes mozgását.
A tétel egyik legkülönlegesebb hangszere a tar, egy ősi, pengetős hangszer. Jeff Wayne ezt ingadozó, szokatlan szintetizátorhangokkal kombinálta, hogy érzékeltesse a marslakók furcsa, nehézkes testét. A hatás egészen szokatlan: a zene nem egy elegáns, gyors és intelligens idegen civilizációt fest le, hanem valami bizarr, testileg is idegen létezőt.
Ráadásul a marslakók zenei világa nem emberi értelemben „gonosz”. Inkább közönyös és felfoghatatlan. Ez sokkal félelmetesebb.
Amikor a hősugár működésbe lép, a zene súlyosabbá és agresszívabbá válik. A torzított gitárok és a ritmusszekció erőteljesebben lépnek előtérbe. A hangzás azt sugallja, hogy itt már nem egy titokzatos objektum megfigyeléséről van szó.
A zenei különlegesség az, hogy Wayne nem egyszerűen gyorsabb tempóval próbál izgalmat kelteni. A súlyos, ismétlődő motívumok inkább azt az érzést keltik, hogy a pusztítás megállíthatatlan.
A világ látszólag ugyanúgy működik, mint korábban. Az emberek dolgoznak, esznek, alszanak. A mindennapi élet megy tovább, miközben a Horsell Common területén a marslakók már a harci gépeiket építik. Időnként egy fénysugár söpör végig a tájon, és a hősugár ismét bevetésre kész.
Ez a rész különösen erős dramaturgiai fogás. A tömeg már megtapasztalta a borzalmat, de a teljes társadalom még nem érti, mi történik. A hétköznapi élet és a közelgő katasztrófa egyszerre létezik.
Horsell Common és a Hősugár
Másnap reggel tömeg gyűlt össze a Common-on, akiket hipnotizált a henger kicsavarodása. Két láb hosszú, csillogó csavarnyél látszott ki, amikor hirtelen lehullott a fedél! Két fénylő, korongszerű szem bukkant fel a perem felett. Egy hatalmas, gömbölyű, medvénél nagyobb test emelkedett fel lassan, nedves bőrként csillogva. Ajak nélküli szája remegett és nyáladzott, kígyószerű csápjai tekergőztek, miközben az esetlen test zihált és lüktetett.
Néhány fiatal férfi közelebb merészkedett a gödörhöz. Egy magas tölcsér emelkedett fel, majd egy láthatatlan hősugár csapott emberről emberre, és vakító fény villant, miközben mindegyikük pillanatok alatt tűzzé vált. Minden fa és bokor lángtengerré változott a vad, földöntúli Hősugár érintésére.
Az emberek egymást taposva menekültek a mezőről, s én is futásnak eredtem. Úgy éreztem, mintha játszanának velem, hogy amikor már a biztonság küszöbén állok, ez a rejtélyes halál ugrik utánam, és lesújt rám. Végül elértem a Maybury Hillt, s otthonom homályos hűvösségében írtam egy beszámolót az újságomnak, mielőtt nyugtalan, kísérteties álomba merültem.
A gödörből hallatszó, földöntúli kalapácsolásra ébredtem, és siettem a vasútállomásra, hogy megvegyem az újságot. Körülöttem a mindennapi élet – munka, evés, alvás – nyugodtan folyt, ahogyan már sok éve. A Horsell Common-on a marslakók pihenést nem ismerve, fáradhatatlanul folytatták a kalapálást és a munkát, lázasan dolgozva azokon a gépeken, amelyeket készítettek. Időnként egy fény, mintha egy hadihajó keresőfénye lenne, végigsöpört a Common-on – és a Hősugár készen állt, hogy kövesse.
Délután egy katonai osztag érkezett, és a Common szélén kordont alkotott. Azon az estén heves robaj hallatszott, és rettegve jöttem rá, hogy most már az otthonom is a marslakók Hősugarának hatósugarán belül van!
Hajnalban egy zöld ködcsíkot húzó hullócsillag ért földet, a nyári villámláshoz hasonló villanással. Ez volt a második henger.
EREDETI DALSZÖVEG
02 War of the Worlds - Jeff Wayne - Musical - Horsell Common and the Heat Ray
Next morning, a crowd gathered on the Common, hypnotized by the unscrewing of the cylinder. Two feet of shining screw projected when, suddenly, the lid fell off! Two luminous disc-like eyes appeared above the rim. A huge, rounded bulk, larger than a bear, rose up slowly, glistening like wet leather. Its lipless mouth quivered and slavered, and snake-like tentacles writhed as the clumsy body heaved and pulsated.
A few young men crept closer to the pit. A tall funnel rose, then an invisible ray of heat leapt from man to man and there was a bright glare, as each was instantly turned to fire. Every tree and bush became a mass of flames at the touch of this savage, unearthly Heat Ray.
People clawed their way off the Common, and I ran too. I felt I was being toyed with, that when I was on the very verge of safety, this mysterious death would leap after me and strike me down. At last I reached Maybury Hill and in the dim coolness of my home I wrote an account for my newspaper before I sank into a restless, haunted sleep.
I awoke to alien sounds of hammering from the pit, and hurried to the railway station to buy the paper. Around me, the daily routine of life – working, eating, sleeping – was continuing serenely as it had for countless years. On Horsell Common, the Martians continued hammering and stirring, sleepless, indefatigable, at work upon the machines they were making. Now and again a light, like the beam of a warship's searchlight, swept the Common – and the Heat Ray was ready to follow.
In the afternoon, a company of soldiers came through and deployed along the edge of the Common, to form a cordon. That evening, there was a violent crash and I realized with horror that my home was now within range of the Martians' Heat Ray. At dawn, a falling star with a trail of green mist landed with a flash like summer lightning. This was the second cylinder.
