„Bíbor vízesések között
születtem.
Gyenge voltam, még nem
boldogtalan,
A világ számára halott,
de eleven az úthoz.
Egy éjjel egy hervadó
fehér rózsát álmodtam, egy
Újszülöttként örök
magányba fulladót.
Megálmodtam egész
jövőmet, átéltem múltamat.
Magam láttam a
Szörnyeteg szépségét.”
Hová tűnt minden érzés?
Miért múlt el minden nevetés?
Miért csak akkor
szeretnek, mikor már nem vagyok?
Múltba nyúlt, hogy
megáldja a gyermeket.
Hogy tudnék újra
érezni?
Esélyt kapva, hogy
visszatérhessek?
Miért csak akkor
szeretnek, mikor már nem vagyok?
Múltba nyúlt, hogy
megáldja a gyermeket.
Eleget gondolj rám
ahhoz, hogy emlékezhess rám.
Jöjj s áldd meg a
gyermeket még egyszer.
Soha életben oly
magányos nem voltam én,
Mint mikor a kehelyből
ittam, mely időmet mérte.
Méreggel teli az Ember
kelyhe, s inni
Belőle, mintha magát a
Sátánt követnénk.
Miért csak akkor
szeretnek, mikor már nem vagyok?
Múltba nyúlt, hogy
megáldja a gyermeket.
Eleget gondolj rám
ahhoz, hogy emlékezhess rám.
Jöjj s áldd meg a
gyermeket még egyszer.
Eleget gondolj rám
ahhoz, hogy emlékezhess rám
Jöjj, s a gyermeket
áldd meg utólszor.
„Hová tűntek mindezek
az érzések?
Miért szeretni a
leghalálosabb bűn úgy, ahogy én szerettelek téged?
Most boldogtalanul,
hazavágyva az időben,
Nem soká megszabadulva
a gondtól s emberi kíntól.
Történetem a
legkeserűbb igazság:
Az Idő nem mással fizet
nekünk, mint földdel és porral
s egy sötét, néma
sírhanttal.
Ne feledd, gyermekem:
Ártatlanság nélkül a kereszt csak egy darab vas, a remény csak ábránd, és az
Óceán Lélek nem más, csak egy név…
A Gyermek áldjon meg és
tartson meg téged mindörökké.”
EREDETI DALSZÖVEG
"I was born amidst the purple waterfalls.
I was weak, yet not unblessed.
Dead to the world. Alive for the journey.
One night I dreamt a white rose withering,
a newborn drowning a lifetime loneliness.
I dreamt all my future. Relived my past.
A witnessed the beauty of the beast"
Where have all the feelings gone?
Why has all the laughter ceased?
Why am I loved only when I'm gone?
Gone back in time to bless the child
How can I ever feel again?
Given the chance would I return?
Why am I loved only when I'm gone?
Gone back in time to bless the child
Think of me long enough to make a memory
Come bless the child one more time
I've never felt so alone in my life
As I drank from a cup which was counting my time
There's a poison drop in this cup of Man
To drink it is to follow the left hand path
Why am I loved only when I'm gone?
Gone back in time to bless the child
Think of me long enough to make a memory
Come bless the child one more time
Think of me long enough to make a memory
Come bless the child one more time
"Where have all the feelings gone?
Why is the deadliest sin - to love as I
loved you?
Now unblessed, homesick in time,
soon to be freed from care, from human pain.
My tale is the most bitter truth:
Time pays us but with earth & dust, and a dark,
silent grave.
Remember, my child: Without innocence the cross is only iron, hope is only an illusion & Ocean Soul's nothing but a name...
The Child bless thee & keep thee forever"
