Senkit sem látok
Magányos utcákon járok,
Nézem az elhaladó embereket.
Rég mosolyogva mondtam hellót,
Igen, csak egy boldog srác voltam.
Aztán megtörténtél, kedves,
Ez az érzés, mi hatalmába kerít.
Mozdulni sem tudok,
Azt hiszem, mindennek így kellett lennie.
Nem látok senkit,
Nem, senkit sem látok,
Szemem csak rád pillanthat már,
Rád.
Régen volt agyam,
Sok mindenre gondoltam.
Néztem a zuhogó esőt,
S édes madárdalt hallgattam.
Ne kérdezd, miért, Kedves,
Szeretlek, és csak ezt mondhatom,
Te vagy minden lélegzetvételem,
Te vagy az éjem s nappalom!
Nem látok senkit,
Nem, senkit sem látok,
Szemem csak rád pillanthat már,
Rád.
Minden egyes szót, amit hallasz,
Az az én szívemből fakad,
Sosem éreztem még ilyet,
A szerelmedet, oly ifjú s szép.
S most, hogy feledni próbállak téged,
Ez amúgy sem működik már.
Olyan régóta szerettelek,
Mégis szememben mindig ott maradsz.
Minden egyes szót, amit hallasz,
Az az én szívemből fakad,
Olyan régóta szerettelek,
Nem tudom miért, Kedves, nem tudom miért!
(Kedves, olyan sokáig
Kedves, olyan sokáig,
Kedves, olyan sokáig.)
Nem látok senkit,
Nem, senkit sem látok,
Szemem csak rád pillanthat már,
Kedves.
Nem látok senkit,
Nem, senkit sem látok,
Szemem csak rád pillanthat már.
