Gyöngy-fürkész
Van egy hajóm, amin soha sem hajóztam,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Árbocára színeim szegezték,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Évek és évek reményével megtöltve,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Töri meg s vágja el csörlőkötelemet,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Családi szextánsom a dagadó Hold,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Öreg fa jó hangnemben dalol.
Horgonyt fel! Messze!
Idősebben látjuk a születést,
(Horgonyt fel! Húzd hát!)
Furcsa új tajték-hab utódai.
(Horgonyt fel! Tovább!)
Ingyen-merülés e nyomorult égből,
Korom tüdővel a mélyen telt mocsokban,
(Horgonyt fel! Tovább!)
Rendülten s kihúzva szép tompa álomból.
Tudom, ott vagy lent,
Lebegő hínárban meglellek.
Gyermeknek érzem magam, ki Szellemvasútra ül.
Föltépő szirén lármával
Ében rózsa-gyűrűkön át mozgok,
Lassan, félve, élve.
Felettünk a Vízözön, kacagó kormánylapát kántál.
Ugródeszka-tánc, végső esély nélkül,
Míg levegőért küzdök, ott van.
Csiszolt szív vörössel tölt; ahogy sirály hangod mondta,
Lecsapva s fordulva.
A hidak felégnek.
Annyit kell tűrni, hogy megtörjünk?
Vagyok-e ember a földön, vagy Silkie a tengeren?
Jól sejtettem, nem te vagy az, kire számítottam.
Tárd ki kagylód; húzz közel,
S sós köpéssel vízre tesznek.
Ellened nem ágálok,
De lassan mozgok, félve, élve.
Remélem, hogy ott vagy,
És, hogy ott meglellek.
Ellened nem ágálok,
De lassan mozgok, félve, élve.
Horgony, a távol…
Horgony, a távol…
Horgonyt fel! Tovább!
Horgonyt fel! Tovább!
Ellened nem ágálok,
De lassan mozgok, félve, élve.
Remélem, hogy ott vagy…
