Az instrumentális dal a Fényről és az árözönről szól, mely szerintem maga a nagybetűs Élet. Mi is sodródunk, mint mindenki ezen a világon, és csak a végén döbbenünk rá, hogy hová jutottunk, vagy jutottunk egyáltalán.
Amikor először meghallgattam a dalt, ez az egy volt, ami nekem nagyon kilógott a többi közül. De aztán leültem, és fejhallgatóval legalább háromszor egymás után meghallgattam, és akkor éreztem, hogy megszólított. A maga egyszerűségében felépített bonyolult lelki érzéssel.
Egy Élet mesekönyvet alkottam, melyben kis jelenetekkel fejeztem ki annak a mérhetetlen sokszínűségét. Az Élet sok sok lélekmotívumból áll össze. Sorolhatnám a hozzá tartozó fogalmakat, és koránt sem tudnám mindet összeszedni, ha csak a filmek jelentésében keresem is. De csak párat említsek, ami az Életet összetartja: a Hit, a Szeretet, remény és reménytelenség, a tudás utáni vágy, a kísértés, a megtérés, az önfeláldozás…
És a mesekönyv végén mindenkit vár a csontos kezű, a homokórájával, Hogy a lelke felszálljon az egekbe. És utána?
Az Élet
folytatódik nélkülünk. És talán, az a kicsi, amit hozzáadtunk az éltünk során,
azzal gazdagítva folytatódik.
