Kellerwessel Klaus
Erzsébetvárosi rapszódia
honvágyam van
már nem is tudom hova
vonz engem minden
ismeretlen
rejtett mosolya
vonz engem
minden falragasz
és
mondattöredék
a korrupt
múlt és korrupt jelen
és minden
utcanév
honvágyam van de semmi
baj
mert szereti önmagát
honvágyam van de hadd
legyen
mert senkinek sem árt
sietséget
színlelek, jó látni, ahogy utat enged
magában a
tömeg, ahogy megnyílik egy nem-
létező
magasabb cél nagyonis létező látszata
előtt,
mint jónás előtt a bálna, isten előtt
a jónás, a
bálna előtt az isten, úgy nyílok meg
én is,
mint egy elfelejtett virág, nem látja senki,
nem is
kell
az igazán
jó könyveket sosem olvastam végig
az igazán
igaz történeteket sosem hittem el
a
legeldugottabb dallamokat mindig meghallottam
a
legszelídebb vágyakat egy életre megtartottam
mint
ejtőernyős ernyőjét ledobva
várok én
is a sietségben otthon
hagyom
hogy keresztülzuhanjon rajtam
az ég
