„El tudod képzelni,
milyen borzalmas, amikor mindened megvan, és mégis kétségbeesetten magányos
vagy?” (Freddie Mercury)
Anyai szeretet (Mother Love)
Nem akarok
lefeküdni veled,
Nem kell a
szenvedély sem,
Nem akarok viharos
viszonyt,
Hogy úgy érezzem,
éltem tart valahová.
Csak vigaszt s
törődést akarok,
Tudni, a nőm édes
anyai szeretetet
Ad nekem.
Túl messze mentem
e magányos úton,
Elegem van ebből a
régi játékból!
Világhírű vagyok,
azt mondják, erős is,
De szívem nehéz s
reményem eltűnt.
A városban, a
rideg világban, odakinn,
Nem akarok
szánalmat, csak biztos rejtekhelyet.
Mama, kérlek,
fogadj vissza magadba!
Nem akarok zavart
kelteni,
De megadhatod
nekem a vágyott szeretetet.
Nem bírom, ha
sírni látsz,
Halálom előtt
békére vágyom.
Csak azt akarom
tudni, ott vagy-e,
S megadod majd
minden édes
Anyai szereteted.
A testem sajog, de
nem tudok aludni,
Megmaradt álmaim
vannak csak velem,
Úgy érzem, mintha
a nap nyugodna le,
Hazatérek az édes
Anyai
Szeretetemhez!
1 Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody)
Ez a való élet, vagy
csak fantázia?
Elcsúszott életem,
Nincsen kiút a
valóságból.
Nyisd ki szemed,
nézz az egekre és lásd!
Csak egy szegény
fiú vagyok, együttérzés nem kell,
Mert nekem könnyen
jön, könnyen megy,
Kicsit fenn aztán
lenn.
Akárhogy is fúj a
szél, nem igazán számít nekem, nekem.
Anyám, épp embert
öltem,
Fegyvert tartva
fejéhez,
A ravaszt meghúzva
már halott.
Anyám, élet csak
most kezdődött,
De vége, s mindent
eldobtam magamtól.
Anyám, nem akarom,
hogy értem sírj,
Ha holnap
ilyenkorra nem térek vissza,
Folytasd, lépj
tovább, mintha semmi sem számítana.
Túl késő, az időm
eljött,
Gerincemen
borzongás fut át,
Testem állandóan
fáj.
Viszlát, mindenki,
már mennem kell!
Mindenkit hátra
hagyva kell s szembe néznem a valóval.
Anyám, (akárhogy
fúj is a szél)
Nem akarok meghalni!
Néha azt kívánom,
bár meg se születtem volna.
Kis sziluettjét
látom az embernek,
Scaramouch,
Scaramouch Eltáncolod a fandangót?
Mennykő s
villámlás, iszonyúan megrémiszt,
(Galileo) Galileo
(Galileo) Galileo, Galileo, Figaro
Magnifico
Csak egy szegény
fiú vagyok, senki sem szeret,
Ő csak egy szegény
fiú, egy szegény családból,
Kíméld meg életét
ettől a szörnyűségtől.
Könnyen jön,
könnyen megy, elengedsz engem?
Isten nevében!
Nem, nem engedünk
el!
Eresszétek! Isten
nevében!
Nem engedünk el!
Eresszétek! Isten
nevében!
Nem engedünk el!
Eresszetek!
Nem engedünk el!
Eresszetek (Soha!)
Nem engedünk el!
(Soha)
Sosem engednek el!
Anyám, Anyám,
Édesanyám, Mama mia, engedj el!
Belzebubnak ördöge
van, s félrerakta nekem, nekem, nekem.
Úgy gondolod, hogy
megkövezhetsz, s szembe köphetsz,
S azt hiszed, hogy
szerethetsz és hagysz meghalni?
Ó, kedves, ne tedd
ezt velem, kedves!
Ki kell jutnom,
csak ki kell jutnom innen!
Semmi sem számít
igazán, bárki láthatja,
Semmi sem számít,
nekem semmi sem számít igazán.
Bárhogy fúj is a
szél…
Vezess haza (Guide Me Home)
Most szél hagyta
el vitorlámat,
Illat hagyta el ösvényem.
Ki talál rám, ki
óv, s énmellém áll?
Vezess vissza haza
biztonságban,
Ahová tartozom,
még egyszer!
Hol van csillagom
az ég bogán?
Hol az erőm, most
szükségem van rá?
Ki tud megmenteni,
sorsomhoz vezetni?
Vezess vissza haza
biztonságban,
Ahová tartozom,
még utolszor.
Ki talál rám, ki
óv, s énmellém áll?
Vezess vissza haza
biztonságban,
Ahová tartozom,
utolszor!
Hogy lépjek
tovább?
Hogy mehetek
tovább utamon?
