Furcsa szigetek óceánja
Tengerész holdfényes ég alatt,
Legénység nélküli hajó szigetén.
Halhatatlanság előtti pár évtized,
Egyirányú út egy fős legénysége.
Sziget, sziget mindenhol,
Tömött vitorlákkal tartom az irányt,
Hullámim csókolják a partot, hol kiszállok.
Meredek sziklák csúfolnak.
Szigetiek, falusiak, mindenre jó tengerészek,
Hívnak, vezetnek, szörnyek messze alant.
Útközben hurrikánok, téboly-szélkakasok,
Hajótörött szeretők távoli zátonyon.
Lepkék mellett haladva, egy napig csapkodva,
Jokerek, bolondok, istennők, hominidák (emberfélék),
Alant mély-ízes-kék.
Kormányzok, bármily közel legyen a holnap.
Jelzőfényt gyújts, hogy navigálni tudjak,
Förgetegen át,
Őrületen át,
Gyújts tüzet a bús embernek,
Esdeklő kézzel.
Gyújts jelzőfényt, hogy navigálni tudjak
Förgetegen át,
A kvintett nyomán.
Legmagasabb hullámon lovagolj,
Kelts életre engem
Azoknak, kik napvilágnál táncolnak!
Vitorlázz, s keresd
A csillagár mólóját!
Téged hív, engem hív,
Hogy részese legyünk mesédnek.
Hamu hull itt, hogy holtakat fedjen,
Múlt-roncsaid, s végtelen,
Naplemente szigete.
Bürök-rétek, legmélyebb futóhomok,
Üres kikötő pusztaság mellett.
Tükrök, tükrök, mindenhol,
Neked, őrült kétségbeesésedben.
Barátok, kik voltak egy ideig,
Most lőre szőlői,
Egyetlen légy urai!
Mégis, nem sajnálom a közös magány szigetét.
Te, ki a legmélyebb búban ragyogsz,
Hagyd csak, vonulj vissza, jó a víz,
Vitorlázz szabadon!
Vitorlázz, s keresd
A csillagár mólóját!
Téged hív, engem hív,
Hogy részese legyünk mesédnek
a Furcsa Szigetek Óceánján.
EREDETI DALSZÖVEG
Nightwish - An Ocean Of Strange Islands
A mariner under a sky moonlit
On an island of a crewless ship
A few decades of immortality ahead
A one-man crew for a one-way trip
Islands, islands everywhere
I keep my range with crowded sails
My waves, they kiss every shore I land
Steep cliffs will mock my waving hand
Islanders, villagers, universal mariners
Calling me, guiding me, monsters far beneath
Hurricanes on the way, lunatic weathervanes
Shipwrecked lovers on a faraway cay
Passing by butterflies, fluttering for a day
Jokers, jesters, Goddesses, hominidae
Deep delicious blue beneath
I'll steer wherever tomorrow is near
Light a beacon so I can navigate
Through the tempest
Through the madness
Light a homefire for the sad man
With a begging hand
Light a beacon so I can navigate
Through the tempest
Following the quintet.
Ride on the highest wave
Bring me to life
To them who dance in the daylight
Sail and seek
The starbound quay
Calling you, calling me
To be a part of your story
Here raining ash to cover the dead
An island of the past wrecks
Of you, of the endless sundown
Hemlock meadows, deepest quicksand
Empty harbor by a wasteland
Mirrors, mirrors, everywhere
For you of mad despair
Friends, who were for a time
Now grapes of sour wine
Lords of a single fly
Still, I rue no island of shared solitude
You who glow in deepest woe
Let it be, retiree, the water's fine
Sail carefree
Sail and seek
The starbound quay
Calling you, calling me
To be a part of your story
On these strange islands
