"A dalaim nagy
része fantázia. Mindenféle dolgot meg tudok álmodni. Ez az a fajta világ,
amiben élek. Ez nagyon extravagáns, és én is így írok. Imádom."
(Freddie Mercury)
1 Egy vízió (One Vision)
Egy ember, egy cél,
egy küldetés,
Egy szív, egy lélek,
csak egy megoldás,
Egy
fény-villanás, egy isten, egy látomás.
Egy hús, egy csont,
egy igaz vallás,
Egy hang, remény, egy
igaz döntés,
Adj
egy látomást!
Nincs rossz, nincs
jó,
Elmondom neked, hogy
nincs fekete s fehér,
Nincs vér,
szégyenfolt,
Minden,
mi kell egy világméretű látomás.
Egy hús, egy csont,
egy igaz vallás,
Egy
hang, remény, egy igaz döntés.
Volt egy álmom fiatal
koromban,
Egy édes illúzió
álma,
Egység s remény
pillantása,
S egy édes egyesülés
víziója,
De hideg szél fúj, s
komor eső hull,
S a szívemben jelzi,
Nézd,
mit tettek az álmommal!
Látomás,
Add a kezed, add a
szíved!
Készen állok,
Csak egy irány van,
Egy világ s egy
nemzet,
Igen,
egy vízió!
Nincs gyűlölet, nincs
harc,
Csak izgatás egész
éjjelen át,
Ez egy szertartás!
Egy, csak egy!
Egy hús, egy csont,
egy igaz vallás,
Egy
hang, remény, egy igaz döntés.
Adj egy éjt, nekem
reményt,
Csak adjál embert,
férfit,
Bárt, egy éjt, egy
napot, hé, hé,
Csak
adjál, adjál, adjál sült csirkét…
2 A próféta éneke (The Prophet's Song)
Ó, a Föld népe, Ti!
Halljátok a jós
intését, mondta:
Vigyázzatok a
gyülekező viharra,
Hallgassatok
a bölcsre!
Álmomban láttam,
holdfény-lépcsőn állva,
Egy férfi kezét a
sokaság fölé emelte ott,
Ki az eltűnt
szerelemért kiáltott,
S a puszta könyörület
jéghideg szívéért.
Néztem, ahogy
rettegés öregek révületét,
Ifjak reményeit veszi
el nyugtalan sírokban.
Nem látom a napot, s
azt mondta,
Oly
szürke minden halandó arca.
Ó, a Föld népe, Ti!
Halljátok a jós
figyelmeztetését,
Mert hamarosan
leszáll az éj hidege,
Kezed által
megidézve.
Ó, a Föld gyermekei,
Ti!
Serkenjetek új
életre, fogjátok kezem!
Repüljetek s meglelve
a remény ágát,
Fehér
galambként gyertek vissza!
Mesélt Halálról, mint
csont-fehér ködről,
Eltűrt elhagyott,
mellőzött kicsikről.
Túl, túl későn
szólnak e hitványak,
Fenevadak királyai,
napjaikat számolva.
Anyai szeretettől
elhidegült fiú
Saját drága hasznát
vette el nejül.
A Föld megremegve
kettéhasad,
S
a halál mindenhol a hozományod lesz!
Ó, a Föld népe, Ti!
Halljátok a jós
intését, mondta:
Azoknak, akik hallják
s megjegyzik szavam,
Halljátok a jó
tervet!
Ó, és kettesével,
ember-állatkertem.
Rohanvást jönnek
majd,
Rohanvást jönnek az
esőből.
Ó, fuss az életedért!
Ki figyel rám, nem
hagyja, hogy minden kincse uralja.
Ó, félj az életedért!
Ne tévesszen meg, a
pokol tüze visz majd el,
Ha
a halál vár reád.
Ó, emberek,
hallotok-e?
S én már tudom, most
már tudom,
S én már tudom, most
már tudom,
Hogy hallotok engem!
S én már tudom, most
már tudom,
S már tudom,
Már tudom,
S én már tudom, most
már tudom,
S
én már tudom, most már tudom,
Most már tudom
A Föld megremegve
kettéhasad.
Körül-körül halál,
Körös-körül
körbe-körbe…
Most már tudom, most
már tudom,
Most
már tudom!
Hallgass a bölcsre,
hallgass a bölcsre, hallgass a bölcsre,
Hallgass
a bölcsre, hallgass a bölcsre!
Gyere
ide! (én – te) - Gyere ide! (én – te) - Gyere ide! (én – te)
Hallgass
az őrült, örült, őrült emberre!
Isten kegyelmet
adott, hogy e helyet megtisztítsa,
S a béke körül
szerencséd lehet.
Ó, a Föld gyermekei,
Ti!
A válasz mindig.
Szerelem, fogjátok kezem!
A vízió hangja
elenyészik.
Hallgass
az őrültre!
De még félek, s
mégsem merem
Az
őrültet kinevetni!
